Foreword

“In an age of brash and brazenly neonic paintings mirroring the
shallowest glitter of a — not By Me but Buy Me, — pitch of a time
of intense consumerism, the subtle magnificence of a painter like
Tibor Simon-Mazula — a REAL painter — speaks to the heart and
soul of the imaginative organ called the Eyes.

You don’t see the bravery of the use of grey variations and shadow
forms coming out of a brush every day. Tibor is one of those precocious
young artists who is already a master of form and texture, who answers
the question of realism and/or abstraction with works that are solutions
of both as examples of the art of Awesome.

I’m honored to have been a part of a world that’s been receiving
the brilliance of the art of Tibor Simon-Mazula.”

Jack Hirschman
Painter and emeritus Poet Laureate of San Francisco, California, United States of America 2018

Introduction

“TSM

As the world rotates into an unresolved identity crisis, one finds respite in the paintings of Tibor Simon-Mazula. Flashpoints become poignant reminders of humanity’s fragility. With each measured brushstroke, Pure Beauty delivers truth beyond surface to make sense of existence.

The artworks highlight internal hope and conflict. The physicality of the painting process offers refuge while exposing the scars of experience. Bone ash literally engulfs the compositions of everyday fragments. Ancestors spoke this language and today the translation evolves.

Line continues to record history. From Blombos Cave to metadata collection, marks retrieve and convert memories. For Tibor, painting breathes with splashes and scratches. The artist carefully crafts each scene similar to a critically acclaimed mystery or novella.

Color becomes a sincere discussion of sadness and hope. The hazing of smoky grays blanket translucent areas of life. Perspective becomes diluted and numb to the external world. Limited color highlights personal strength and resolve.

Tibor revisits patterns of isolation searching for connection. The systems of communication between subject and environment harmoniously work. Active and resting areas mirror a cohesive fabric of interconnectivity. Similarly, cells of diverse sizes and shapes make life.

Through a cinematic approach, Tibor’s presence is all encompassing. Beauty is subject to interpretation. The paintings mysteriously perch from a bird’s eye view reaffirming the structures of society. The artist’s instinct is free expression.”

Jenny E. Balisle
Artist, curator, advocate, writer, lecturer, and instructor at the Academy of Art University and UC Berkeley Extension in San Francisco, California, USA

Elősző

„A pimaszul harsány és súlytalan neonfestmények korában, amikor
a túláradó fogyasztói kultúra olcsó csillogása vibrálva sokszorozza
azt az üzenetet, hogy „nem adok semmit, de vegyél meg”,
finoman sugárzik egy olyan – VALÓDI – festő, mint amilyen Simon-Mazula Tibor,
aki képzeletbeli érzékszerveket szólít meg: a szem szívét és lelkét.

Nem mindennapi a szürkék különböző változatainak és az árnyalatoknak ilyen bátor használata.
Tibor egyike azon fiatal művészeknek, akik már most a forma és a textúra mesterei,
akik egyszerre képesek munkáikkal a realizmus és/vagy az absztrakció kérdéseire válaszolni.
Úgy, hogy a kettő közti ellentétet feloldják, és alkotásaik bármelyik oldalról szemlélve
s remek példái a kimagasló művészetnek.

Megtiszteltetés számomra, hogy annak a világnak lehettem részese,
amely befogadta Simon-Mazula Tibor briliáns művészetét.”

Jack Hirschmann
Festő, San Francisco városának Poet Laureate címmel kitüntetett költője, 2018

Bevezető

„TSM

Simon-Mazula Tibor festészete megnyugvást nyújt identitásválságba zuhanó világunkban, és megrendítő módon emlékeztet az emberi törékenységre. Az Elemi szépség (Pure Beauty) a felszín alatti igazság feltárásával a lét értelmét keresi.

Tibor művei a belső konfliktusok és a remény világát mutatják meg. A festés munkafolyamata menedéket nyújt a művésznek, miközben az alkotás a tapasztalat okozta sebeket fedi fel. A mindennapi élet töredékeiből összeálló alkotások felszínét olykor (olajfestékkel kevert) csonthamu borítja. Ez a technika az ősök formanyelvének kortárs értelmezése.

A vonalak mintha a történelem folytonosságát jeleznék. A Blombos-barlangtól a metaadattárig a vizuális jelek az emlékek felelevenítését és feldolgozását segítik. Tibor festményein foltok és karcok kelnek életre. A művész a novellák írói műgondjával fogalmazza meg jeleneteit.

A színvilág a szomorúság és a remény őszinte párbeszéde. Szürkületi homály fedi az élet áttetsző részleteit, a szertefoszló perspektíva érzékelhetetlenné válik a külvilág számára. Ez a korlátozott színhasználat kölcsönöz képeinek erőt és elszántságot.

Tibor az elszigetelődés motívumait vizsgálja, miközben kapcsolatokat keres. Az ábrázolt téma és környezete között harmonikus a kapcsolat. Az aktív és a passzív területek összekapcsolódnak. Úgy fonódnak egymásba, mint az életet létrehozó különböző méretű és formájú sejtek.

A mozgófilmes megközelítéssel a rendező Tibor jelenléte mindig tetten érhető. A tárgy pedig maga a szépség. A festmények titokzatos madártávlati nézőpontjából a társadalom szerkezetére világítanak rá. Tibor művészete ösztönös, az önkifejezés megvalósulása.”

Jenny E. Balisle

Művész, kurátor, író, előadó és oktató, Academy of Art University és UC Berkeley Extension, San Francisco, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok, 2019